Mindig rossz látni, hogy korábbi bejegyzések továbbra is vázlatként, élesítetlenül árválkodnak, reménytelenül várva arra, hogy "valaki" befejezze őket. Még rosszabb, amikor az ember bambán nézi az általa felvésett címszavakat, töredék bekezdéseket*. Egyrészt ki emlékszik már arra két-három hónap…