Sokakban él a tudásszomj. Vannak olyan emberek, akik egyenesen mindent tudni akarnak. A legendák szerint egykor, még az antik időkben éltek is olyanok, akiknek ez megadatott. Őket hívjuk ma polihisztoroknak. Bennem is ég a vágy, hogy mindent megtudjak, de igen valószínűtlennek tartom, hogy ez manapság lehetséges volna. A mondás úgy tartja, vagy semmit sem tudsz mindenről, vagy mindent tudsz a semmiről. Köztes átmenet nincs, maximum olyan alternatíva, hogy semmiről sem tudsz semmit. Ilyen is akad (nem is kevés), ami szomorú, de jelen értekezésünk tárgyától ők igen távol állnak, így hanyagoljuk is őket.

A tudás hatalom. A XXI. századra azonban a felhalmozott tudásmennyiség akkorává vált, hogy az már önmagában is felfoghatatlan. Bár a világhálónak köszönhetően az információk nagy részéhez elméletileg bárki hozzáférhet, a szerverek millióin tárolt adatmennyiség soha nem férne bele egy ember fejébe, ráadásul memóriánk éppen ellustulni látszik amiatt, hogy nem kell a dolgokat fejben tartani. Majd a Google megmondja.

A polihisztorok kora tehát végérvényesen lejárt és – hacsak a civilizáció valamilyen okból kifolyólag újra nem indul a nulláról – nem is tér vissza soha. A művelt értelmiségnek pedig marad a kényelmetlen érzés, hogy minél többet tanulsz, annál kevesebbet tudsz.