Pályakezdő vagyok és nincsenek illúzióim. Jó ideje figyelem az álláshirdetéseket, mivel nem volna hátrányos dolog, ha önerőből finanszírozni tudnám az életem. Akik ennek hallatán egyből rámsütik a bélyeget, hogy „bumeránggyerek” vagyok, azok egyrészt az előző rendszerben szocializálódtak, másrészt többnyire évtizedek óta közalkalmazotti jogviszonyban álló tudorok, akiknek vajmi kevés rálátásuk van a munkaerőpiacra és az álláskeresőt helyzetére (de megtudják, ha egyszer elbocsájtják őket).
Szokták emlegetni a kapcsolati tőkét, mint lehetséges elhelyezkedési irányt. Ezzel kapcsolatban az egyik megjegyzésem az volna, hogy részemről megvolt, a kapcsolataimnak hála kilenc hónapig voltam minimálbéres segédmunkás, majd további három hónapig pénztáros. Persze a fene nagy önérzetet ilyenkor már félre kell tenni, a mérnökökön, informatikusokon kívül ma nem rúgnak sokan labdába, hát még az olyan lesajnált egyedek, mint mi, bölcsészek (látom is magam előtt az olvasó gúnyos mosolyát). Másrészt a kapcsolati tőke megmozgatása HR-es szemszögből nézve sem feltétlenül előnyös (amúgy ilyen diplomám is van), hiszen felvehetünk egy ismerőst, akinek sejtelme sincs a dolgokról, ráadásul megszabadulni is nehéz tőle (hogy állunk utána a család/főnök/ismerős elé), ugyanakkor olyan munkaerőre is szert tehetünk, aki hozzáértő, tapasztalt, megbízható, továbbá kirúgni sem éppen túl nagy morális probléma. Melyik logikusabb és jövedelmezőbb hát? Persze jól tudom, hogy errefelé nem minden esetben a logika az úr.
Azt látom, hogy a szakmai tapasztalat fontos. Nyilván valóban az, de nem irreális az olyan álláshirdetés, ahol fennálló hallgatói jogviszonyt ÉS 2-3 év releváns szakmai tapasztalatot várnak el? Valahol mindig furcsálltam az efféle elveket. Legyen nappali tagozatos hallgatói jogviszonyom (hisz úgy a legegyszerűbb és a legolcsóbb a munkáltatónak), de az óráimra még véletlenül se járjak be, mert a tapasztalatot szintén nyolctól négyig osztogatják. Végső soron lesz egy diplomám, amit nem érdemeltem ki (ott se voltam az órákon), viszont van esélyem elhelyezkedni. Vagy nézzük a másik oldalról: képzett vagyok, de nincs elég tapasztalatom, nem vesznek fel sehova. Melyik jobb? Egyik sem. Ki járt jól? A cégek tulajdonosi köre. Hónapokig-évekig olcsó munkaerőhöz jutott, ha igényt tar rá, akkor akár hosszabb távon is alkalmazhatja a már kiképzett alanyt. Ha pedig nem tart rá igényt, vagy emberünk gondolja másképp, akkor egy másik cég tulajdonosi köre fog jól járni emberünk jártasságával. A vezérelv hatványozódik a külföldi tulajdonú cégeknél, hisz ők eleve azért települnek (például) hazánkba, mert képzett, ugyanakkor olcsó munkaerőt kaphatnak.
