"A nyelőcső ép. A hámátmenet 46cm-nél található. Itt 2 óra irányában észleltünk egy 3 mm-es refluxos vörös udvarral körülvett erosiot."

Minden új év hoz valami... Újat. Nekem például reggelente ismétlődő öklendezéseket, hányingert hozott, ami rendben el is múlt délelőtt, majd másnap újra jelentkezett. Nem nagy ügy, karácsony után vagyunk, tele a gyomor, van ez így - gondoltam én. A dolog persze nem különösebben akart elmúlni, maximum annyi változatosság vegyült bele, február-március magasságában némi gyomorhurut váltotta átmenetileg. Később aztán eleinte rövidebb, majd egyre hosszabb, hetekig elhúzódó gyomorégések következtek. Közben több ízben látott a körzeti doki is, aki amúgy eredendően belgyógyász (nem véletlenül ragaszkodunk hozzá), aki a vissza-visszatérő tünetek láttán úgy döntött, hogy ide komolyabb vizsgálat kell.

A hasi ultrahang sok újat nem hozott, de legalább megtudtam, hogy az egyik vesém osztott (anatómiai variáns, nem jelent semmit). Legalább kizártuk a daganat lehetőségét, az már egy jó pont. Plusz ez nem fáj, maximum a trutyit kell utána letörölgetned a bőrödről. Nade a gyomortükrözés! Barátaim, az aztán móka a javából. Lidocain a torokba, tölcsérre ráharapni, aztán le a szonda a gyomorba... Ez kellett ahhoz, hogy a felül idézett diagnózist felállíthassák. Reflux, kéremszépen, tizenháromezer forint lesz. Élete hátralévő részében szedheti a gyógyszert, ez már nem múlik el. Egy barátom korábban említette, hogy 2018 a lezárás éve, a mittodoménmilyen filozófia szerint. Nem pont úgy gondoltam, hogy számomra az  édesség, a fűszeres és nehéz ételek fogyasztásának lezárása lesz ez, de ezt dobta a gép, bele kell törődni.

Viszont az orvostól hazafelé, torkomban a szonda helyének kaparásával, zsebemben a receptekkel, a szitáló esőben láttam a város felett egy szivárványt.